Interjúsorozatot indítunk, melynek fő célja, hogy a zene mögött álló embert, ne csak a zenészt lássuk. Gyerekkori emlékek, lemezek, hullámhegyek és völgyek, és az éppen aktuális kedvencek is új megvilágítást kapnak.
Jónás Vera amellett, hogy az Experiment zenekarával ismét felkerült a legexportképesebb hazai zenekarok listájára, írt zenét filmhez, dolgozott kórussal, most épp meselemezt készít és dalszerzőkkel beszélget. Honnan a sok inspiráció, hogyan kapcsolódik a zenéhez és kit hallgat jelenleg? Ezekre kerestük a választ az interjúnkban.
Mi az első zenéhez köthető emléked, illetve koncertélményed?
Nálunk otthon állandóan ment valamilyen zene, szüleim nagyon szeretnek énekelni, emiatt nem is tudnék egy emléket kiemelni. Koncertre keveset jártunk, ezt kárpótolta, hogy tesómmal házi koncerteket adtunk családi barátaink és rokonaink számára.
Mikor és hogyan kezdtél el zenével foglalkozni (tanultad-e azt, és ha igen, milyen keretek között)? Kik voltak a legnagyobb hatással rád, mint zenész? Mit tanultál tőlük?
Mivel kisgyerekkorom óta körülvett a zene, nem volt tudatos a zenével való ‘foglalkozás’. Inkább úgy mondanám, hogy sokat álmodoztam, léggitároztam és imádtam otthon a kedvenceimmel együtt dezodoros flakonba énekelni az aktuális slágereket.
Mikor jött el az a pont az életedben, ha volt ilyen, amikor tudtad, hogy nem csak otthon magadnak szeretnél zenélni?
Ez se konkrét pillanat volt. Az előbb említett dezodoros flakonba való éneklés mindig is előrevetítette azt a fantáziát, hogy egy nagy színpadon vagyok és sokak előtt adok elő.
Van olyan, hogy nem élvezed valami miatt a zenélést? Hogy lendülsz át ezen, mi segít feltöltődni?
Nekem a zene egy kapaszkodó. Egy hely, ahol megindulnak az érzelmeim. Akkor vagyok rosszul benne, ha épp nem tetszik ami szól, vagy amit épp játszom. És bizony rengeteg hülyeséget írok, ami nem tetszik, ettől nagyon le tudok törni, és nincs rá semmilyen varázsszerem, csak egy nagyon profán. A tovább csinálás. Persze a kedvenc zenéim is töltenek, most például újra felfedeztem Sufjan Stevens albumait, ami sok erőt ad nekem, de amitől biztosan jobban leszek az az, ha folytatom a próbálkozást.
Hoztál-e olyan áldozatot a zene miatt, amit aztán megbántál?
Semmit.
Meséld el legszebb zenekari vagy koncertélményed, amin előadó voltál!
Rengeteg van! A minap megtaláltam egyik kedvenc ereklyémet. Tiszaújvárosban játszottunk és a koncert alatt egy kislány egy világító pálcát lengetett, amiről színes szalagok lógtak. Nagyon tetszett, meg is jegyeztem a színpadon, hogy milyen jól fluoreszkál a sötétben. A koncert után dedikálás közben a kislány odalépett hozzám az anyukájával és kezembe nyomtak egy vadiúj ilyen pálcikát, majd a kislány kivette a kezemből a dedikáló filcemet és aláírta nekem. Imádtam az egészet, azóta őrzöm a próbatermünkben Janka dedikált ajándékát.
Amellett, hogy folyamatosan dolgozol az Experimenttel, mindig új dolgokkal kísérletezel, gondolunk a Soharózával közös munkára, de szeptemberben például színpadra állítottátok az Akusztik műsorát is. Honnan merítesz erőt ahhoz, hogy ennyi, különböző féle dolgot csinálj?
Megfordítanám ezt. Honnan van annak ereje, aki mindig ugyanazt csinálja? Nekem szerintem sehonnan nem lenne. Az én fejemben minden dalnak van 3-4 különböző hangzási elképzelése és alig várom, hogy kipróbálhassam végre.
Ha egy barátod megkérne, hogy a gyerekének mesélj a zenész életről, hogyan próbálnál kedvet csinálni neki?
Nem tudom, hogy kellene-e ehhez bárkinek kedvet csinálni. Akárkinek mesélek a “munkámról” irigykedik és azt gondolja ez csak a sikerről és a buliról szól, amit csak azért sajnálok, mert ez a kirakatos világunk egyik legfőbb ismérve. Én legszívesebben inkább beszélgetni szeretek gyerekekkel zenéről, annak lehetőségeiről, ha erre a pályára keverednek később, nem fognak meglepődni.
A koncertek mellett, október 10-re egy különleges műsorral, a dalszerző dumaesttel készültél, ami sajnos a helyzet miatt meghiúsult, de nem egy alkalommal tervezted ezt színpadra vinni. Fontos az alkotó személyisége a művészetén túl is?
Szokták mondani, hogy egy művész ne politizáljon. Szerintem a művészi tevékenység egy állásfoglalás. Nem politikai pártok, de fontos társadalmi kérdések mellett mindenképpen. Aki alkot, az tükröt tart a világra, ami nem tud semleges maradni, még akkor se ha a virágok szépségéről ír, vagy a finom eső kopogásáról. Ami ebben szomorú, hogy polarizált világunk kierőszakolja véleményünk egyik vagy másik oldalhoz való tartozásunkat, amitől pártok eszközeivé válhatunk, emiatt én speciel csak és kizárólag független civil szervezetekhez, vagy ügyekhez szeretek kapcsolódni.
Tudsz még nem szakmai szemmel, hanem a kikapcsolódás miatt végighallgatni egy lemezt, elmenni egy koncertre?
Naná! Nagyon kevés zene tetszik igazán, de ami bejön, azért tinilányként tudok rajongani. Ilyen most például Sufjan Stevens, aki újra felfedeztem (régen sokat hallgattam) és elég sokat megtennék, hogy eljuthassak egy koncertjére.
Kivel kollaborálnál legszívesebben? Mondj egy ma élőt és egy már nem köztünk lévő művészt is.
Sufjan Stevens-szel imádnék írni pár dalt. Nem élő művész most elsőre a képzőművész Ad Reinhardt jutott eszembe, akinek imádok elveszni a képeiben. Most épp a laptopom háttérképe az egyik festménye.
Mi az a lemez, amit mindenkitől elvonulva hallgatsz?
Fink – Hard Believer. Ezt egyszer egy tengeri kompon hallgattam a korlátról kilógva. Durván le is égtem utána.
Mi a legnagyobb művészeti álmod, amit szeretnél megvalósítani?
Nincs egy nagy, de most sokat gondolkodom azon, hogy kéne egy jó kis koncept albumot írni arról, ami körülvesz minket. A hétvégén max hangerőn ment Hobo Vadászata és közben végig ezen álmodoztam.
Mondj el bármit, amit úgy érzel, hogy el szeretnél mondani:
BÁÁÁ-TOOOOR-SÁÁÁÁG!
Ha pedig sokrétűség, akkor legyen itt az épp egy hónappal ezelőtt szülinapos filmzene a Jónás Vera Experimenttől:
Ha nem szeretnél lemaradni, amikor hasonló cikk jelenik meg, vagy bármi izgalmas történik a zenekarokkal, akkor érdemes feliratkoznod a hírlevelünkre. Megjelenések, jegylinkek és további érdekességek várnak ott.