Interjúsorozatot indítottunk, melynek fő célja, hogy a zene mögött álló embert, ne csak a zenészt lássuk. Gyerekkori emlékek, lemezek, hullámhegyek és völgyek, de még a hangszerek is új megvilágítást kapnak.
Június 26-án volt két éves a colorStar Across the Desert dala, ami másodikként vezette fel a Time is The Drug lemezt. Nem csak emiatt volt érdemes beszélgetnünk Máté Szabival, a zenekar billentyűsével, hanem az is okot adott rá, hogy szólóprojektjének Truth című klipje június elején a Svájci Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri szerint kiérdemelte a legjobb videoklip díját. Ezek után egyértelmű volt, hogy körül kell járjuk a zenéhez fűződő viszonyát.
Mi az első zenéhez köthető emléked, illetve koncertélményed?
Az első koncert, amire emlékszem az egy Hungária Hotel Mentol koncert volt, amire szüleim vittek el minket a nővéremmel. Úgy rémlik élveztem, de már nem emlékszem pontosan. 😀
Mikor és hogyan kezdtél el zenével foglalkozni (tanultad-e azt, és ha igen, milyen keretek között)? Kik voltak a legnagyobb hatással rád, mint zenész? Mit tanultál tőlük?
Óvodában betoppant néhány felnőtt arc akik azt mondták válogatni jöttek egy szuper sulinak. Ők a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola zenetanárai voltak….megtaláltak. Ott 8 évig tanultunk zenét, magas színvonalon, komoly tanároktól. Énekkar, cselló, trombita, stb…ezek mentek nálam akkoriban…Kb. ötödikig mindent hallgattunk a nővéremmel, amit csak találtunk otthon, aztán véletlenül bele akadtam egy Judas Priest kaziba, amin egy hiba miatt maradt meg a felvétel. Szóval a sors közbeszólt. Meghallottam és jött a metál, aztán később a glam, a grunge, az industrial metál, a HC, trip hop, elektronika, stb…sorban. Túl sok kedvencem volt, akik hatással voltak rám, de az első igazi nagy bumm talán a Joan Jett: I love R’n’R című száma volt mert kb. hatodikban arra kezdtem el azt vizionálni, hogy a színpadon tolom ezerrel.
Mikor jött el az a pont az életedben, ha volt ilyen, amikor tudtad, hogy nem csak otthon magadnak szeretnél zenélni?
Szóval a suliban amúgy nyilván nem a könnyűzene volt a tanulmány, de mi néhányan úgy gondoltuk, az a mi világunk. Nyolcadikban év közben megalakult az első rock zenekarunk Prisoners néven, két évfolyamtársammal – Körmendy Gergő gitár, Grexa Gábor dobok- és az eggyel fiatalabb évfolyamból Papp Szabi basszusgitárossal. Csak P. Szabi és én maradtunk a szakmánál mind a mai napig. Kb. 15 lehettem, amikor már színpadon állt a csapat, saját számokkal és saját közönséget is szereztünk hamar.
Mi és mikor volt életed első koncertje előadóként?
Szóval az első koncert igen korán megtörtént az életünkben, aztán folyamatosan játszottunk hónapról hónapra egyre többet. Ezek eleinte mind Nyíregyházán és környékén zajlottak, aztán persze ez is változott.
Van olyan, hogy nem élvezed valami miatt a zenélést? Hogy lendülsz át ezen, mi segít feltöltődni?
Előfordulhat bárkinél, hogy valami miatt nincs igazán kedve a színpadon állni vagy akár bármilyen szinten zenével foglalkozni. Nekem is volt már ilyen, ha csak zeneírásról volt szó, akkor inkább pihentettem kicsit az ügyet, de a színpadon nincs mese, oda nem viheted fel a problémákat. Ilyen esetben a közönség mindig nagy segítség, de talán a legfontosabb hogy a zenekar jó csapat legyen, és ilyenkor egy összekacsintás, egy poén vagy csak egy grimasz is elég néha, hogy átlendüljek és már nem is állíthat meg senki, gurul a zene tovább.
Hoztál-e olyan áldozatot a zene miatt, amit aztán megbántál?
Én azt hiszem, mindent a zenélésre tettem fel anno, és nem terveztem megbánni a döntést. Így igazából mindenki ilyennek ismert meg. Nem emlékszem olyan áldozatra, amit ne akartam volna meghozni. Nem hiszem, hogy lett volna bármilyen más választásom, így nincs mit megbánni.
Meséld el legszebb zenekari vagy koncertélményed, amin előadó voltál!
Érdekes, nekem rengeteg koncertünk számított óriási élménynek, nem tudnék igazából dönteni. A colorStar koncertek között a Fising On Orfű mindig ilyen, de a Kobuci is, és még sorolhatnám.
Secta Chameleon live act volt többször a Szigeten, az még olyan, ami nagyon megmaradt. Ott a szervezők nem féltek berakni minket a party arénába vagy a medúzába főműsor időben és azok bizony nagyot is ütöttek ezeken a helyszíneken. Szétesett a ház :D.
De például a Mississippi Big Beat-es időkben Csehországban egy fesztiválon is beütött a felejthetetlen hangulat. Imádom ezeket. Ezek az emlékek szinte minden bajon átsegítenek, ha éppen arra van szükség.
A Missisipi Big Beat a színpadon
A colorStar már 24 éve működik, te 2012 óta vagy tagja. Mi mozgatja még ennyi idő után is a zenekart?
A colorStar zenekart is véleményem szerint az ilyen pillanatok tartják össze és teszik halhatatlanná. Jó hangulat van a csapaton belül és ez sokat jelent mindenkinek szerintem. A közönség kitartó aktivitása, az emberek, akik velünk dolgoznak időnként és az egész, ahogy ez körülvesz minket, hozzáadva a mi kreatív céljainkat, szerintem a végsőkig fogják éltetni a csapatot. Ámen.
Ha egy barátod megkérne, hogy a gyerekének mesélj a zenész életről, hogyan próbálnál kedvet csinálni neki?
Azt mondanám neki, hogy ha jó kapcsolatot ápol az ember a zenésztársaival, akkor egyenes az út, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a közönséggel is, és a kettő együtt maga a csoda. Nincs attól izgalmasabb dolog, mint amikor közösen alkotnak az emberek valami lenyűgöző dolgot. Attól érzed igazán, hogy élünk!
Tudsz még nem szakmai szemmel, hanem a kikapcsolódás miatt végighallgatni egy lemezt, elmenni egy koncertre?
Nehéz már úgy zenét hallgatni, hogy ne keresném bennük a megoldásokat, stb., de azért néha ráhangolom magam egy-egy albumra és végig hallgatom simán élvezetből. Bár az is igaz hogy gyerek korom óta úgy hallgatok zenét, hogy közben elképzelem hogy adnám elő……az szakmainak számít? 🙂
Melyik életed legmeghatározóbb lemeze?
Életem „legmeghatározóbb lemeze” amiért rajongtam, vagyis mindig rajongani is fogok, az bizony korszakról függ, azaz nem egy ilyen van.
Ilyen pl. a Leftfield – Leftism albuma, a Massive Attack – Protection lemez,vagy az Alice in Chains – Dirth album.
Számodra melyik a legmeghatározóbb lemez, amin dolgoztál?
Azok közül, amiken dolgoztam is, ugyanez a helyzet. Nem csak egy ilyen album van.
Pl: Unfit Ass. – Pulse
Judie Jay – Harmony
colorStar – Solarize
Eddig. A terv az, hogy még sok ilyen meghatározó album legyen az életemben.
Kivel kollaborálnál legszívesebben? Mondj egy ma élőt és egy már nem köztünk lévőt művészt is.
Nagy örömmel látnék neki bármilyen közös zenei munkának például Trickyvel, vagy Horace Andyvel. Azt is nagyon tudnám élvezni, ha az Orbital tagjai lennének egyszer a producer társaim. Sokszor jutnak eszembe ilyen kis mókás koprodukciók 😆😂🤣
Mi az a lemez, amit mindenkitől elvonulva hallgatsz?
Az az igazság, hogy ha már rászánom magam végre, hogy leüljek zenét hallgatni akkor azt elvonulva teszem mindig. Legyen az bármilyen zene a klasszikusoktól az elektronikán át a Slayerig vagy akár az Optimum Wound Profile-ig.
Szeretek belemerülni teljesen. Ahhoz el kell vonulni.
Van olyan hangszered, ami különösen közel áll hozzád? Ha igen, melyik és miért?
A kedvenc hangszerem a Yamaha AN 1X szintim, mert az emlékeztet arra az időszakra amikor az Unfit Ass. feloszlása után újra megtalált a kreatív hangulat, és elkezdtem elektronikus vagy épp félelektronikus zenéket írogatni. Sokat látott az a szinti. Már lyukas több helyen, de még mindig müxik a kis „gyönyörűm”😅❤️
Mi a legnagyobb művészeti álmod, amit szeretnél megvalósítani?
Nagy álmom válna valóra, ha egyszer kreálhatnék egy jó csapattal egy saját sajátos sci-fi-t, aminek a sztorijában a rendezésében és nyilván a zene írásában is benne lennék. Imádok a jövőn fantáziálni. Gyönyörű sci-fi lenne, hidd el! 😅
Mondj el bármit, amit úgy érzel, hogy el szeretnél mondani:
Az bizony csodálatos lenne, ha a világunk a béke óceánja lenne, rajta a sok kis hajó ringatózna, vagy épp sebesen szállna a hullámokon, vagy csoportokba gyűlve csapnák a szelet és varázslatos mélysége a csodás égbolt végtelenével, örök izgalmakkal és kihívásokkal kínálna minket. Mert ez a valóság is lehetne.
Ugye?
A lényeg hogy maradjatok együtt! Ne menjetek szét! 🤣
Végül pedig a nemrég szülinapját ünneplő Across the Desert:
Ha nem szeretnél lemaradni, amikor hasonló cikk jelenik meg, vagy bármi izgalmas történik a zenekarokkal, akkor érdemes feliratkoznod a hírlevelünkre. Megjelenések, jegylinkek és további érdekességek várnak ott.