Interjúsorozatot indítunk, melynek fő célja, hogy a zene mögött álló embert, ne csak a zenészt lássuk. Gyerekkori emlékek, lemezek, hullámhegyek és völgyek, de még a hangszerek is új megvilágítást kapnak.
Április utolsó napján jelent meg a Freakin’ Disco zenekar friss Remixe, ahol két tag Czizmás Andris és Keresztes Gabi értelmezte újra a zenekar This Time című dalát. Gabit pedig ezen felbuzdulva kérdeztük a zenekarról és általában a zenéről is.
A Remixekről bővebben itt olvashattok, Bandcampen pedig támogatni is tudjátok a zenekart a dalokért cserébe.
Mi az első zenéhez köthető emléked, illetve koncertélményed?
Szüleim bakelit lemezei. Találtam köztük egy két lemezt, amelyek semmi másra nem hasonlítottak. Szinte csak szintetizátorokkal volt összerakva, és olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint azelőtt soha semmilyen zene. Kb. 8 éves lehettem. Vangelis 70-es évekbeli kezdeti elektronikus lemezei voltak ezek. Róla általában a Kolumbuszos filmzene jut az emberek eszébe, pedig korábban a 70-es 80-as években ő volt az egyik legmeghatározóbb elektronikus zenei úttörő. Ezt az oldalát sokkal kevesebben ismerik, ajánlom figyelmébe mindenkinek.
Az legelső koncertélményemre viszont nem emlékszek, valószínűleg nem volt megrendítő erejű. Az első, amire emlékszek is az egy Egy Erik Truffaz koncert volt. Ott tátva maradt a szám.
Mikor és hogyan kezdtél el zenével foglalkozni (tanultad-e azt, és ha igen, milyen keretek között)? Kik voltak a legnagyobb hatással rád, mint zenész? Mit tanultál tőlük?
Nem tanultam soha. 8-9 éves koromban volt otthon egy zongoránk, és a bátyám egyszer azt mondta, hogy ő most elmegy a boltba, és mire visszaér, addigra írjak valamit a zongorán. Fél óra múlva visszatért és kész voltam az első kis dalommal. Onnantól kezdve össze voltam kapcsolódva a zenéléssel.
Azt hiszem a legnagyobb tanárom Herbie Hancock. Amit tőle tanultam, az az, hogy jól tudni zenélni az valószínűleg ugyanaz, mint jól tudni élni. Ezt a leckét valószínűleg a halálomig fogom tanulni.
Mikor jött el az a pont az életedben, amikor tudtad, a zene már nem csak hobbi, hanem életforma lesz?
Miután megírtam azt a bizonyos első dalt zongorán, onnantól kezdve folyamatosan zenéltem otthon. 13 éves koromra eljutott odáig a technológia, hogy egy komputeren összeraktam az első számomat, amit aztán vissza lehetett hallgatni. Innentől kezdve egyértelmű volt számomra, hogy én ebben érzem jól magam.
Mi és mikor volt életed első koncertje előadóként?
A Freakin’ Disco előtt soha nem volt zenekarom, mindig egyedül zenéltem. Szóval előadóként az első koncertem a nulladik Freakin’ Disco koncert volt, a Valyo parton. Ez után a koncert után beszéltük meg a srácokkal – akiket ekkor mindössze két napja ismertem – hogy maradjunk együtt.
Hoztál-e olyan áldozatot a zene miatt, amit aztán megbántál?
Nem.
Meséld el legszebb zenekari vagy koncertélményed, amin előadó voltál!
A Freakin’ Disco-val annyi legszebb zenekari élményünk van, hogy meg se tudom számolni. De komolyan. Nyilván a legnagyobb volumenű koncertünk az a decemberi Trafós esemény volt, ahol olyan méretekben tudtuk megmutatni, hogy most hol tartunk, mint még sehol. De érzelmileg egy sokkal kisebb koncert is ugyanolyan maradandó élmény tud lenni.
Ha egy barátod megkérne, hogy a gyerekének mesélj a zenész életről, hogyan próbálnál kedvet csinálni neki?
Megmutatnám neki a szobámat, és azt mondanám, hogy: nézd ezt a hangszer játszóteret, én egész nap ezeket nyúzom, csavarom, tekerem és megállás nélkül ömlik a zene!
De valamiért eddig az volt a tapasztalatom, hogy a gyerekek ettől nem ájulnak el, úgyhogy nem tudom.
Tudsz még nem szakmai szemmel, hanem a kikapcsolódás miatt végighallgatni egy lemezt, elmenni egy koncertre?
Nehéz ügy. Leginkább ez akkor történik meg, amikor nem európai vagy amerikai kultúrkörből hallgatok zenét. Nagyon vonzódok az afrikai és közel- és távol-keleti tradicionális zenékhez. Meg bármilyen nép mély rituális zenéjéhez. De egy dal a Szaharából, vagy egy népdal Kambodzsából… ott minden koncepcionális gondolatmenet leáll bennem és a zene az egyszerűen csak történik velem. Érdekes, hogy ezeknek a zenéknek nincs semmi közük a karrierépítéshez, úgyhogy azonnal le is állítják az elemző elmémet. Talán ez összefügg azzal a leckével, amit Herbie-nél említettem.
Melyik életed legmeghatározóbb lemeze?
Sok legmeghatározóbb lemez van az éltemben. De talán Miles Davistől a Bitches Brew.
Melyik számodra a legmeghatározóbb lemez, amin dolgoztál?
Mivel főleg színházhoz és filmekhez írok zenét, ezeken a területeken pedig a lemezmegjelenés nem túl gyakori, illetve ott nem egy lemezkészítésről szól a munka, a zene olyankor egy nagyobb formának rendelődik alá. Tehát a klasszikus értelembe vett lemezkészítési élményeim, az a két Freakin’ Disco album. Az első lemez nagyon erősen ösztönből készült, a második sokkal kifinomultabb munka eredménye. De nem tudnék sorrendet állítani közöttük, mindkettő nagyon meghatározó élmény volt.
Kivel kollaborálnál legszívesebben? Mondj egy ma élőt és egy már nem köztünk lévő művészt is.
Nem kezdek el harmadszor is Herbie Hacockozni, úgyhogy legszívesebben a Chemical Brothers-el kollaborálnék. Nagy mesterek. Meg a King Gizzard & The Lizard Wizarddal.
Nem élők közül például Ligetivel, vagy Miles Davis-szel, vagy Bernard Herrmannal, Stanley Kubrick-kal. Vagy mondjuk Jean Michel Basquiat-tal. Biztosan érdekes dolgok történnének.
Mi az a lemez, amit mindenkitől elvonulva hallgatsz?
Ali Farka Toure. Tőle bármi.
Van olyan hangszered, ami különösen közel áll hozzád? Ha igen, melyik és miért?
Van egy Moog One-om. Ez egy szinti. Olyan szinti amihez foghatót még nem láttam… A szintetizátorok királynője. Elég közel áll hozzám.
Nagyon különleges hangszerparkot használsz a Freakin’ Discoban. Mesélnél kicsit arról, hogyan állt ez össze?
Előbb utóbb rá kellett jönnöm, hogy hangszergyűjtő vagyok. Tizen-egynéhány éve halmozódnak nálam a hangszerek, főleg szintik, meg mindenféle elektronikus zenei kütyük, de a csengő-harang-gong gyűjteményem is szépen gyarapodik. Minden pénzemet ezekre költöm. A zenekarban a hangszerpark, amit használok főleg praktikus szempontok alapján alakult ki. Minél kevesebb hangszerből megoldani pontosan azt a hangzást amit akarunk. Ez most két szintit jelent meg egy moduláris szintit, meg néhány effekt pedált. A többit megpróbálom otthon tartani, de nem mindig sikerül.
Mi a legnagyobb álmod, amit szeretnél megvalósítani?
Sokszor úgy érzem, hogy az álmaim elég messze vannak, de amikor jobban ránézek az életemre, rá kell jönnöm, hogy nyolcvan-kilencven százalékban az történik, amit az álmaimban látok. Szeretném tovább billenteni a mérleget, hogy több időm legyen a saját zenéimmel és projektjeimmel foglalkozni. De azért még látok az álmaimban egy hatalmas faházat az erdő közepén, ami a Freakin’ Disco próbaterme. És stúdiója. És tele van mindenféle hangszerrel, és a barátainkkal és mindig nyár van és nincs több szomorúság, csak vidámság, és a napsütésben kacagó emberek jönnek-mennek, akik szeretik és segítik egymást. De ez még odébb van.
Ha nem szeretnél lemaradni, amikor hasonló cikk jelenik meg, vagy bármi izgalmas történik a zenekarokkal, akkor érdemes feliratkoznod a hírlevelünkre. Megjelenések, jegylinkek és további érdekességek várnak ott.